Ebbe a kategóriába tartoznak mindazon alkalmazások, amelyek magánjellegű információkat továbbítanak a felhasználó tudta vagy hozzájárulása nélkül. Nyomkövető funkciók révén különböző statisztikai adatokat küldhetnek, például a meglátogatott webhelyek listáját, a felhasználó névjegyalbumában lévő e-mail címeket vagy a leütött billentyűk felsorolását.
A kémprogramok szerzői azt állítják, hogy ezek az eljárások a felhasználók igényeinek és érdeklődési körének feltérképezésére, így hatékonyabban célzott reklámok létrehozására szolgálnak. A probléma azonban az, hogy nincs világos határvonal a hasznos és a kártékony alkalmazások között, és senki sem lehet biztos abban, hogy az összegyűjtött információkkal nem élnek-e vissza. A kémprogramokkal megszerzett adatok lehetnek biztonsági kódok, PIN kódok, bankszámlaszámok és így tovább. A kémprogramokat szerzőik gyakran ingyenes programverziókkal csomagolják egybe, hogy jövedelemre tegyenek szert, vagy szoftverük megvásárlására csábítsanak. Gyakran előfordul, hogy egy program a telepítéskor tájékoztatja a felhasználót a kémprogram jelenlétéről, amivel arra igyekszik rávenni őt, hogy frissítsen a szoftver kémprogrammentes verziójára.
Az egyenrangú (P2P) hálózatok ügyfélalkalmazásai például olyan ingyenes („freeware”) termékek, amelyekről tudott, hogy kémprogrammal egybecsomagolva jelennek meg. A Spyfalcon vagy a Spy Sheriff (és sok más) szoftver külön alkategóriába tartozik – ezek kémprogramvédelmi alkalmazásoknak tüntetik fel magukat, ám valójában maguk is kémprogramok.
Ha a számítógép valamelyik fájljáról kiderül, hogy kémprogram, ajánlatos törölni, mivel nagy valószínűséggel kártékony kódot tartalmaz.