Történelmi szemszögből a számítógépes trójaiak olyan kártékony kódok, amelyek hasznos programokként tüntetik fel magukat, és csalárd módon ráveszik a felhasználót a futtatásukra. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a régebbi trójaiakra volt igaz, az újabbak már nem tartanak igényt az álcázásra. Kizárólagos céljuk, hogy a lehető legegyszerűbben bejussanak a rendszerbe, és kifejtsék kártékony tevékenységüket. A „trójai” olyan gyűjtőfogalommá vált, amely a más kategóriákba nem sorolható kártékony szoftvereket jelöli.
Tág fogalomról lévén szó, gyakran különböző alkategóriákra osztják. A legismertebbek:
-
Letöltő – Olyan kártékony program, amely képes más fertőző kódokat letölteni az internetről.
-
Vírushordozó – Olyan trójai, amelynek rendeltetése, hogy más típusú kártékony szoftvereket telepítsen a fertőzött számítógépekre.
-
Hátsó kapu – Olyan alkalmazás, amely távoli támadókkal kommunikál, lehetővé téve számukra a rendszerbe való behatolást és irányításának átvételét.
-
Billentyűzetfigyelő – Olyan program, amely rögzíti, hogy a felhasználó milyen billentyűket üt le, és ezt az információt elküldi a távoli támadóknak.
-
Tárcsázó – Olyan program, amelyet emelt díjas telefonszámok tárcsázására terveztek. Szinte lehetetlen észrevenni, amikor egy ilyen program új kapcsolatot létesít. A tárcsázók csak faxmodemek révén tudnak kárt okozni, ezek azonban már egyre ritkábbak.
A trójaiak általában .exe kiterjesztésű alkalmazások. Ha a számítógép valamelyik fájljáról kiderül, hogy trójai, ajánlatos törölni, mivel nagy valószínűséggel kártékony kódot tartalmaz.
Jól ismert trójaiak például a következők: NetBus, Trojandownloader.Small.ZL, Slapper